(angol nyelven itt olvasható.)

Az olasz Librogame's Land 2008-ban interjút készített a Száguldó Harcos sorozat kapcsán Joe Deverrel, ami angolul is megjelent a Project Aon oldalán. Beszámol a háttértörténetről és mindegyik kötetről. Ha valaki nem olvasta még végig az egész történetet, ugorja át a SPOILER-VESZÉLY és a SPOILER-VESZÉLY VÉGE közötti részt.

Joe Deverre gondolva először a Magányos Farkas (Lone Wolf) jut az eszedbe? Oké, de mással is foglalkozott. Persze az utolsó kai kalandjai teszik ki életműve nagy részét, de nem állt meg itt a munka. Sokan ismerik a Száguldó Harcos (Freeway Warrior) sorozatot is, ami egyszerre nagyon hasonló és nagyon különböző is a Magányos Farkas eposztól. A hasonlóságok közé tartozik a főszereplő morális értékrendszere, a játékmechanika és a megszokott irodalmi stílus. Különbözik viszont a környezet (valós és kitalált), némileg a játékmenet és (meglepő módon) a főhős érzelmeket mutat egy női karakter iránt. Ez nem csak egy Harley Davidson-szósszal leöntött Magányos Farkas. A szerző alaposan kidolgozta a Száguldó Harcos erős egyéni identitását, s most megoszt velünk néhány részletet.

1988-ban Magányos Farkas Helgedad-be érkezve egy két éves, jól megérdemelt rekreációs pihenésbe kezdett. Eközben Joe Dever megírta a teljesen más környezetben játszódó minisorozatot. Milyen körülmények álltak a Száguldó Harcos megszületése mögött?

Az első Mad Max filmet 1979-ben láttam, és nagy rajongója voltam, úgyhogy valamennyire az a film befolyásolt a Száguldó Harcos megírására. Nagyon élveztem John Steinbeck klasszikus regényét, az Érik a gyümölcsöt is. Mondhatni, a Száguldó Harcos e két hatás keveréke; egy kivonulás és egy posztapokaliptikus történet kombinációja. Jó pár évet töltöttem már magányos kalandok írásával és tökéletesítésével egy fantasy világban, és a stílussal kísérletezve modern környezetbe akartam átültetni. Az is biztonságérzetet adott, hogy amikor felvázoltam az ötletet a brit és amerikai kiadóknak, nagyon kedvező választ kaptam tőlük.

Mennyiben más megírni egy teljesen kitalált történetet egy valóságon alapulótól? Több interjúban is elmondta már, hogy maga is végigutazta az Egyesült Államokban Cal útját. Mesélne nekünk erről az utazásról?

A fő különbség a technológia, úgymint fegyverek vagy kommunikáció, no meg hogy valós (bár romos, posztapokaliptikus) világban játszódik olyan kulturális referenciákkal, amiket az emberek felismernek. 1987 végén elautóztam a dallasi Fort Worth-ből San Diegóba, eközben formálódott meg a Száguldó Harcos ötlete. Ekkor már gondolkoztam egy posztapokaliptikus minisorozaton, de nem volt még meg a környezet. Az utazás megadta ezt, ténylegesen ki is alakult a négy könyv útvonala. Már az utazásom elején hajlottam rá, ezért menet közben felfedeztem a tájat, itt-ott fényképeket készítettem. Később ezekre a jegyzetekre és fotókra támaszkodtam, amikor elkezdtem írni a kalandot.

Mennyi tudományos kutatás állt a posztapokaliptikus világ megformálása mögött?

Elég sok. Minden tanulmányt beszereztem egy esetleges nukleáris háború előrejelzéseiről és várható hatásairól a városokra és vidékre. Sokat írtak a témáról a hidegháború évei alatt, amire, mint biztos alapra építkezhettem.

Azt mondta, hogy arra törekedett Magányos Farkasnál, hogy arrogancia nélküli önbizalmat, függetlenséget és személyiségfejlődést csepegtessen bele. Milyen értékeket adott Phoenixnek?

Vannak egyértelmű hasonlóságok Magányos Farkas és Cal Phoenix között. Látszólag átlagos képességekkel bíró fiatal felnőtt férfiak, akik a körülmények hatására gyakorlatilag egyedül maradnak egy veszélyes helyzetben, ahol csak a belső erejükre és határozottságukra számítva maradhatnak életben. De míg Magányos Farkas ténylegesen egyedül volt, fajtája utolsójaként a története kezdetén, Cal Phoenixet olyan helyzetbe akartam rakni, ahol egy kis csapat túlélőnek a védelmezője lehet. Így nagy felelőssége lett mások élete iránt. Nagyon vonzott a lehetőség, hogy bemutassam, ahogy egy fiatalember megtalálja önmagát, belső erejét és magasabb rendű célját a rendkívüli és váratlan körülmények között. Mivel mindkét sorozat sikeres lett, úgy vélem ezt mások, főleg tinédzserek is így találták.

Mi a csudáért lett Cal neve Mark Olaszországban?

Az olasz kiadó döntése volt. Úgy vélték, az olasz olvasóknak nem lesz olyan vonzó a Cal név, mint a Mark. Nem mondom, hogy teljesen meg tudtak erről győzni, de mégiscsak jobban ismerik a kultúrájukat, mint én, ezért belementem a döntésükbe. Mostanra viszont úgy gondolom, hogy talán nem volt teljesen igazuk.

Viccen kívül, mit gondol, ki érezné magát jól a másik helyében? Cal Magnamundban vagy Magányos Farkas a posztapokaliptikus USA-ban?

Nagyon érdekes kérdés. Elgondolkodtatók a lehetőségek, ha valakit egy idővonalból egy teljesen más és idegen környezetbe teszünk. Steven Donaldsontól a Thomas Covenant könyvek jutnak eszembe erről, amik egy cinikus leprásról szólnak, akit kitaszított a társadalom, de egy "alternatív" Föld hős megmentője akar lenni. Belegondolva, szerintem Magányos Farkas sokkal jobban teljesítene Cal világában, mint fordítva. A kai tanok jókora előnyt jelentenének a valódi világban. Valószínűleg úgy tekintene a modern technológiára, mint egyfajta mágiára, és úgy is bánna vele.

Az egyik legfontosabb különbség ez és a kai saga között, hogy szörnyek és fantasztikus lények helyett az olvasó más emberekkel néz szembe vagy öli meg őket. Gondolt arra, hogy ez rossz példa lehet a fiatalabb olvasóknak? Érte emiatt valamikor kritika?

Nagyon alaposan végiggondoltam a Száguldó Harcos morális tényezőit, ezért akikkel találkozunk, harcolunk, gyakran meg is öljük őket, azok mind jóvátehetetlenül gonosz bűnözök. A szituáció miatt lehetetlen lett volna politikailag korrekt megoldást találni. Azért voltak ott, hogy kiirtsák őt és a kolóniáját. Nem létezett már törvény. Nem létezett már az ismert civilizáció, legalábbis azon a területen, ahol átutazott. Az egyetlen érvényben lévő törvény a túlélés törvénye maradt. Azt tette, amit szükséges volt ahhoz, hogy ő és a kolóniája túlélhessék. A sorozatot egyébként nem érte negatív kritika vagy levél. Úgy tűnik, minden olvasó elfogadta azt, hogy a rendkívüli körülményekre, amiben a főszereplő találta magát, elfogadható válasz az erőszak.

A játékmechanika hasonló a Magányos Farkaséhoz, de részletezettebb. Adódtak nehézségek abból, hogy itt számon kell tartanunk olyan változókat, mint víz, ügyesség korlátozás, ha sok tárgyunk és fegyverünk van, és hasonlók?

Nem nehézség, inkább kihívás. A fő kihívás az volt, hogy olyan egyszerű, de használható szabályokat állítsak fel, amiben megjelenhetnek a modern fegyverek. De mivel a pisztoly lőfegyver, így sokban hasonlít az íjra. Az alapcélja ugyanaz: távolról eltalálni valakit. A játékdizájn felől nézve az volt a kihívás, hogy átalakítsam modern környezetre azokat az alapokat, amik bejöttek nekem a Magányos Farkas sorozatban. Remélem elértem a kitűzött célt.

Másik alapvető különbség, hogy nincsenek támogató képességek. Gyakran hiányolom a hatodik érzéket, a vadászatot, no és persze a Sommerswerdet. Mondhatjuk, hogy ilyen szempontból Cal "emberibb", mint Magányos Farkas?

Igen, ezt kijelenthetjük. A kai tanok nélkül – játéktechnikát nézve – kicsit nehezebb volt választási lehetőségeket létrehoznom a Száguldó Harcos könyvekben, de nem érzem, hogy hiány támadt a végeredményben. A környezet és a karakterek eléggé különböztek a másik világtól ahhoz, hogy új játékmenetet alakíthassak ki, és elégedett voltam a végén.

A Harci Eredmények Táblázata sokkal komplexebb, mint a Magányos Farkas kötetekben. Még nagyon kedvező Harcérték és a legnagyobb véletlen szám választása esetén is előfordul, hogy nagyon kevés sebzést okozunk az ellenfélnek, de mi sokat sebesülünk, és ugyanez fordítva is igaz. Miért lett így?

Több játékteszt után alakult ki. Az hamar kiderült, hogy a Magányos Farkas arányok nem alkalmazhatók a Száguldó Harcos csatákban. Nem akartam megváltoztatni az elején a táblázatot, de a kaland végigjátszása után egyértelműen kiderült, hogy muszáj. A könyvek elkészülte után lettek eldöntve a számok, nem úgy, mint a Magányos Farkasnál, ahol menet közben alakult ki.

SPOILER-VESZÉLY

Nézzük egyenként a köteteket. Az első sokkal nehezebbnek tűnik a többinél. Szándékos volt a nehéz kezdet, mintha a posztapokaliptikus világ kihívásait mutatná be az olvasónak?

Az egyszerű válasz "igen". Vázolni akartam, hogy milyen ellenséges a környezet és az ellenfelek ebben a világban. A nehézségi szint folyamatosan lesz egyre könnyebb, ahogy Cal fittebb, erősebb és tapasztaltabb lesz, ahogy túlél és fejlődik. Tehát szándékosan akartam így beállítani, mint ahogy a Magányos Farkas játékosok is érezhették, ahogy menet közben új tanokat sajátítottak el.

A második részben elmélyül a főhős és Kate kapcsolata. Már maga a női partner megjelenése is jókora különbség a Magányos Farkashoz képest. Mondhatni, ideje volt! Mi motiválta arra, hogy bevezesse a karaktert?

A környezet adta meg a lehetőséget arra, hogy bekerüljön a történetbe egy hagyományos érzelmi szál, ami nem található meg a Magányos Farkas sorozatban. Sosem éreztem azt, hogy Magányos Farkasnak az lenne a végzete, hogy megtalálja női (vagy akár férfi) partnerét. Úgy éreztem, Magányos Farkas mindig az legyen, amit a neve is jelez. A Száguldó Harcos pedig azt sugallja, hogy Cal és Kate egy hagyományos heteroszexuális pár, akik majd összeházasodnak és gyerekük lesz. Az utódjuk az első posztapokaliptikus generáció tagja lesz. Írás felől nézve a szerelmi szál olyasmi volt, amivel már régóta kísérletezni akartam kalandkönyvben. Elég nagy kihívás volt, de a történetbe és a környezetbe beleillett. Sok levélíró gratulált a megoldás miatt (és nem csak női olvasók), azt írták, nagyobb mélységet és hihetőséget adott a főszereplőnek.

A harmadik kötet a legdrámaibb a sorozatban. A csapat többi tagját egyesével meggyilkoló orvlövész megjelenése váratlan és felkavaró. Ilyen érzéseket akart kiváltani az olvasóból? Borzongató a végső párbaj Varkennel, ami egyértelműen az O. K. Corral párbajra utal a mitikus Tombstone városban. Magát is érdekli a vadnyugati korszak?

Abszolút. A könyvek közül egyértelműen az Omega Zóna az olvasók kedvence. Be akartam mutatni egy szóló kalandban ezt a fajta dinamikát, de a Magányos Farkasban nem adta volna magát. Két könyv után az olvasó már jelentősen kötődik a kolónia tagjaihoz, olyanok, mint egy pót-család. Tudtam, hogy egyszerre izgalmas és felkavaró lesz a halálos orvlövész bevezetése a hármas könyvben, és elégedett voltam a végén. Tombstone-ra áttérve, mindig is nagy rajongója voltam a vadnyugatnak. A mai napig sokat játszok ebben a korszakban és jókora gyűjteményem van vadnyugati miniatűrökből. Egyértelmű volt, hogy Cal történetéből nem maradhat ki Tombstone a harmadik részben. Amikor utazásom során jártam a városban, már akkor eldöntöttem, hogy belekerül a történetbe. Ez az én főhajtásom a vadnyugati zsáner felé.

Az utolsó könyv is számos érzést vált ki az olvasóból. Egyértelmű, hogy a legnagyobb az áruló tárgyalása. Emögött volt valami személyes inspiráció? A könyv vége viszont túlságosan is boldognak tűnik!

A második könyv írása közben jött az ötlet az áruló tárgyalásáról. Eddigre már körvonalazódott bennem a negyedik rész, de ezt még bele akartam illeszteni. Új dimenziót és nagyobb mélységet adott szerintem a történethez. A végéről azt kell mondjam, hogy már a legelején eldöntöttem, hogy olyan boldog lesz, amennyire csak lehet. Mindazok után, amin Cal végigment, az olvasó becsapva érezhetné magát, ha nem élvezhetné a sikert és a megérdemelt elismerést egy ilyen nehéz sorozat teljesítése után. Remélem azért nem írtam túl! Ráadásul az amerikai kiadóm is azt sulykolta, hogy a sorozat emelt, reményekkel teli ponton záródjon. Mivel én is ugyanígy terveztem, ezért nem éreztem jogtalan nyomást arra vonatkozóan, hogy ilyen legyen a befejezés.

Miért tette tönkre Phoenix fantasztikus autóját épp az út végén, mikor egész utazása alatt társa volt? Ez nagyon durva!

Elveszíti az autót, de megkapja a lányt. Mégiscsak jobb, mint fordítva, nem?

Miből merített ötletet a motoros bandák és a kiemelkedő főellenfél, Veszett Kutya Michigan megformálásakor?

Úgy véltem, a kevés benzin miatt a motorkerékpár ideális közlekedési eszköz a rosszfiúknak. Arra is gondoltam, hogy sok a párhuzam a vadnyugattal, nem csak a földrajzi elhelyezkedés és a megszűnt jogrendszer miatt, hanem hogy a motorok a lovak megfelelő is. Tökéletesen menő és valahogy veszélyes képet adott a törvényenkívülieknek.

SPOILER-VESZÉLY VÉGE

A sorozattal mintha látta volna előre a terrorista támadások egyre növekvő gyakoriságát. A New York-i, londoni vagy madridi támadások közben gondolt arra, hogy amikről írt a sorozatban, az valóra is válhat? Mit gondol a jelenlegi helyzetről?

Nem mondom, hogy beleláttam vagy megéreztem volna a jelenlegi globális terrorizmus helyzetét, amikor írtam a Száguldó Harcost. Tévesen úgy véltem például, hogy a Szovjetunió tovább húzza, mint a valóságban. Abban viszont hittem, hogy a hagyományos háborúzást felváltják a gerilla-stílusú rajtaütések, mint ahogy manapság például az Al-Qaeda is teszi. A hetvenes években nőttem fel Londonban, ahol sajnos az IRA miatt a terrorcselekmények gyakoriak voltak, és szerintem emiatt gondolhattam arra, hogy hogyan változik meg a későbbi években a fegyveres konfliktusok természete. Ebből a szempontból nézve sajnos igazam lett. A jelenlegi helyzetet nézve a válaszom oldalakat tölthetne meg. Elég, ha azt mondom, hogy a jelenlegi USA államapparátus a legrosszabb, ami az elmúlt nyolc évben történt a világgal. Olyan károkat okozott, amit évtizedekbe telik majd kijavítani. Nagyon várom 2008 novemberét, amikor végre véget ér a Bush és Cheney rémálom.

Amikor elképzelte a posztapokaliptikus világot, tartott valamennyire a hidegháború növekedésétől?

Gyerek voltam a hidegháború idején. A "négyperces figyelmeztetés" és a nukleáris holokauszt fenyegetésében nőttem fel. Még mindig emlékszem a szüleim félelemmel teli arcára, amikor 1962. október 27-én, amikor még csak hat éves voltam, a TV hírekben a mélypontjára jutott a kubai rakétaválság. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy teljesen megértsem a helyzet lehetséges következményeit, de kézzelfogható volt a félelem. Hirtelen minden felnőtt ijedt lett, és ezt úgy értem, hogy nagyon-nagyon ijedt! Azóta sem láttam ilyet, és sosem felejtem el. Később megértettem, hogy minden okuk megvolt az ijedelemre. Ennél közelebb még sosem volt a Föld egy atomháborúhoz.

Bár a fenyegetés valós és mindig jelenlévő volt, mégsem mondhatom, hogy nem éreztem magam biztonságban vagy rémült gyerek lettem volna. Valahogy könnyebb lett attól, hogy elképzeltem és leírtam a posztapokaliptikus környezetet, a nukleáris háború kimenetelét is jóval többször tárgyalták vagy ábrázolták a hírekben a '60-as és '70-es években, mint manapság.

A Magányos Farkas sorozathoz adott átírás, kibővítés (és persze befejezés) után tervez ilyet a Száguldó Harcoshoz is?

Nincs ilyen tervem. Ha változtatnék is valamin, az csak a pusztuláshoz vezető idővonal dátumai és eseményei lennének.*

Lát lehetőséget Cal Phoenix új kalandjaira?

A belátható jövőben nem, de nem is zárkózom el teljesen.